Útjelzőt rettenetes kínok gyötörték. Sosem ismerte volna be,
mert a reklámokban mindig fitt volt, frissen borotvált arcú és kedves. Mi
gyötörte? Mint bárki mást is.
Az előző napi romlott vacsora, Cicó bánatos nyivákolása az ajtó előtt, a madarak röptének láthatatlansága. Most azonban más volt. Úgy érezte, terhes. A napokban kimaradt egy-két nap mese nélkül, a meseteszt pedig pozitív lett.
Most tehát, Útjelző, kínoktól elgyötört arccal jajgatott és erősen szorongatta két legjobb segítőjének kezét. Jobbján a Halál állt, balról Cicó aggódott barátja állapotáért. Az orvosok összedugták okos fejüket, elküldtek a három királyokért, de ők azt üzenték, hogy gyalogoltak eleget kétezer évvel ezelőtt. Üzentek a sinto isteneknek, a postás úgy tért vissza, hogy épp rizsszemeket számolgatnak, sajnálják roppant mód.
A telihold vidáman tekintett a lenti rohangálásra, Holdfény Asszony is mosolygott, és pecsenyét sütögetett, a Nap helyett is.
A Halál aggódott kedvenc barátjáért, Cicó aggódott a vacsorájáért,
A fájdalmak erősödtek,Útjelző félrebeszélt már, úgy érezte magát, mint egy rajzfilmszereplő.
Ekkor betoppant Birman Kisasszony:
- Na mi van? Fáj valamid? Kell egy pofon? Szimulálsz itt nekem, és baromságokat beszélsz mindenhol, adok én neked a sodrófával!
Útjelző, a fájdalom ködén át szózatot hallott a 33. mennyországból:
- A halál fájdalma, erőt ad. Amikor eleged van a szenvedésből, a női / férfi hisztikből, akkor fájdalmadból erőt merítel. Akkor Utat keresel. Addig azonban, marad a langyos víz, a dagonya.
Na, gondolta, totál megbolondultam.
Az istenek felröhögtek az égben. Végre nem volta egyedül.
Útjelző üvöltött, akár az oroszlánok, ha birkákat látnak. Teste rángatózott, barátai szorosan fogták kezét, nehogy maradék józan esze is a lefolyóba menjen, metróállomást keresni.
- Megvan! Látom! – kiáltott a Halál.
- Yuhééé! – lesz vacsora, örvendezett Cicó!
Útjelző mellkasából bújt elő… nem, nem az Alien, csattogó fogaival… egy
mese bújt elő. Majd sorban a többiek. Az előző napi romlott vacsora, Cicó bánatos nyivákolása az ajtó előtt, a madarak röptének láthatatlansága. Most azonban más volt. Úgy érezte, terhes. A napokban kimaradt egy-két nap mese nélkül, a meseteszt pedig pozitív lett.
Most tehát, Útjelző, kínoktól elgyötört arccal jajgatott és erősen szorongatta két legjobb segítőjének kezét. Jobbján a Halál állt, balról Cicó aggódott barátja állapotáért. Az orvosok összedugták okos fejüket, elküldtek a három királyokért, de ők azt üzenték, hogy gyalogoltak eleget kétezer évvel ezelőtt. Üzentek a sinto isteneknek, a postás úgy tért vissza, hogy épp rizsszemeket számolgatnak, sajnálják roppant mód.
A telihold vidáman tekintett a lenti rohangálásra, Holdfény Asszony is mosolygott, és pecsenyét sütögetett, a Nap helyett is.
A Halál aggódott kedvenc barátjáért, Cicó aggódott a vacsorájáért,
A fájdalmak erősödtek,Útjelző félrebeszélt már, úgy érezte magát, mint egy rajzfilmszereplő.
Ekkor betoppant Birman Kisasszony:
- Na mi van? Fáj valamid? Kell egy pofon? Szimulálsz itt nekem, és baromságokat beszélsz mindenhol, adok én neked a sodrófával!
Útjelző, a fájdalom ködén át szózatot hallott a 33. mennyországból:
- A halál fájdalma, erőt ad. Amikor eleged van a szenvedésből, a női / férfi hisztikből, akkor fájdalmadból erőt merítel. Akkor Utat keresel. Addig azonban, marad a langyos víz, a dagonya.
Na, gondolta, totál megbolondultam.
Az istenek felröhögtek az égben. Végre nem volta egyedül.
Útjelző üvöltött, akár az oroszlánok, ha birkákat látnak. Teste rángatózott, barátai szorosan fogták kezét, nehogy maradék józan esze is a lefolyóba menjen, metróállomást keresni.
- Megvan! Látom! – kiáltott a Halál.
- Yuhééé! – lesz vacsora, örvendezett Cicó!
Az istenek, egy pillanatra abbahagyták a csodabarackok majszolását, a Halál ünnepnapnak nyilvánította a mesék születésének napját, Cicó végre elszaladt egy Whiskas konzervért, a mesék pedig örvendeztek, táncoltak, velük táncolt Síva, Útjelző pedig elpilledve annyit mondott:
- Felteszem őket a You Tube-ra, ha szeretnétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése