Műanyag Buddha

Útjelzőnek érdekes álma volt. Gyermekként látta magát, egy homokozóban, csodás várak épültek, homokból, csodás sütemények jöttek létre, homokból. Nem volt egyedül.
Társai, önfeledten építettek, kacagtak, sírtak, verekedtek, homokot szórtak az arra járó felnőttek szemébe, egy szóval, nagyon pajkos, vidám élet folyt.
Útjelző tudta, hogy álmodik. Játszó társai tudták, hogy álmodnak, együtt, egymást, másokat, a homokozót és kacagva ették málnahabos goffrijukat, itták kávéjukat, némi homokkal.
Műanyag Buddhák sorakoztak, ültek, mentek, meditáltak, hezitáltak, kétségbe, egységbe és egymásnak estek, szerelemre nyíltak és zseblámpásat játszottak. Álmuk mély volt, akár Hakapeszi Maki megértése.
Egyikük, nagyon zavartan kezdte érezni magát. Felvetődött benne a kérdés:
- Vajon ennyi az élet? Homokvárak, homokba írt szavak? Ócska sivatag, ahol tevén és datolyán kívül legfeljebb lábszagot találni?  És a lélek? Az Önvaló? Az Én? Hová tűnik? Messzire miért nyúlik a horizont, fejem felett az ég, miért kék?
Észrevette Útjelzőt. Mondom, csuda egy álom volt…
- Mond útjelző, igaz hogy van lélekvándorlás?
- Nahát! – Kiáltott fel Útjelző. – Egy beszélő gyerekjáték! Még ha álom is, illő felelnem, mert ki tudhatja, talán maga a Magasztos öltött álomformát, hogy kérdezve utat mutasson ennek a vén bolondnak.

- Tudod-e mi a lélek?- Kérdezett vissza Útjelző.
- Hogyne tudnám. Éppen 8 gramm a tömege, és színes, légies, áttetsző. És energia is. Meg asztráltest, és a nagymamám azt is mondta, hogy egyem a lelked…a nagymama lélekvámpír lenne? Vagy energiavámpír? Vagy kannibál…
- Jó lesz, ennyi elég! – Útjelző kacagott a gyermeteg műanyag Buddhán. Elvarázsolta ennyi báj, rég hallott ennyi baromságot egyszerre.
- Tudd meg, a lélek, az picsafüst. Ennyire egyszerű.
- Óóóó…és elszáll?
- El bizony.
- És ugye, újra születik, egy másik testben, mondjuk emberként?
- Amíg álmodban műanyag Buddhaként homokot lapátolsz, addig igen.
Hakapeszi Maki, bár álomként volt jelen – csuda egy álom volt- ütésre emelte műanyag lapátját, hogy szegény kis műanyag Buddhát csendre intse, egyúttal megtapasztaltassa vele az újjászületések sorát, az emberi lét teve szerűségét, a szavak homokszemcsékből álló hiábavalóságát.
Megcsörrent egy kanál, kávéillat szállt, reggel volt.