Útjelző megnemszületett története

Ez a nap is úgy sütött,mint a többi, bár kissé hidegebben, lévén november volt. Kóbor Cicó Buddhának érezte magát a kertben, napfény fürösztötte bundáján koktélokat ittak a bolhák, Útjelző pedig úgy oldódott fel a késő őszi szellőben, mint kávéban a cukor.
Léleklátó, lenézett rózsaszín felhői közül, mosolyogva nézte őket, a Buddhává lett Cicót és Útjelzőt, aki épp szélnek és őszi napsütésnek álcázta magát, poénból.
Megszólította, mert szerette ugyan a poénokat, de úgy érezte, Útjelző a végén még úgy marad, szellőként és őszi napfényként táncolna a muslicák bajuszán, és akkor ki adna enni a Buddhává vált macskának?
- Mi az álságos rózsaszínű puttony? - kérdezte Léleklátó egy nap barátjától..
- Az álságos-rózsaszínű puttony, egész pontosan annyit tesz, hogy a hajam kihullik, mikor nyál folyik a képernyőn és azt mondogatja az emberpalánta: isten vagyok, és azt is: Egy vagyok, valóságról hadovázik, itt és mostról, miközben a pelenka még nedves csöpp popóján…
Ilyenkor szegény Útjelző összes töke tele van, az összes szikkadt agyú guruval, akik egy marék aprópénzért piszoárnak tekintik a tanítványaik fejét.

- Ó..az miért baj? -kérdezett vissza Léleklátó, mert sehogy sem értette, hogyha minden álom..mi a baj a rózsaszínnel?

- A rózsaszín annyira felnőttes! A kisgyerekeknek eszébe sem jutna rózsaszín hacukába öltözni, csak a buta felnőttek erőltetik, és azt mondják a rózsaszín dolgokra, mint az érzelmek is, hogy cuki. Az álom, sokrétű, mint egy hagyma. Láttál már rózsaszínű hagymát? Na látod, ez a baj.

- Ok. Én asszem rózsaszín vagyok-felelte Léleklátó,  s elkeseredett, hogy ő csak a hülye felnőtteknek tetszik, ha tetszik, habár még hagymának sem lenne jó... Mit tegyek hát? - tette fel a kérdést, inkább önmagának, de Útjelző olvasott gondolataiban s válaszolt:

- Már megint tenni szeretnél valamit? A bárányfelhő terelgetést meguntad? Az örök táncra is szürkén nézel már, talán összevesztél Quan Jinnel, csak mert neki 998-al több keze van,mint neked? Gyere, ülj le, ha már kirángattál roppant poénos szétszéledettségemből.

- És ha leülök kaméleonná változtatsz? S levethetem undoknak ítélt rózsaszínűségem?

Az 1000 kezű állandóan trükközik...s nem tudom követni már...s ő egyre csak nevet és nevet...Nem játszom többé soha, Quan Jinnel. Nem én... Szívassa az ég madarait, a mezők liliomait..

- Isten az égből gyere le! - sóhajtott fel Útjelző! Csak ez a baj? Kezdtem félni, hogy létezésben szenvedsz! Tudod, a létezés roppant súlyos betegség, áldozatai először csak a játékot feledik, majd egyre komolyabb arccal egyre nagyobb baromságokat kezdenek el mondani, melyet "Komolyságnak" nevez a szakirodalom. Ülj csak le mellém, hadd duruzsoljak mindenféle varázslatot füledbe, hátha cicává változol. A cicák ugyanis tudják, miként lehetnek Buddhává.

- Rendben... -duruzsolta Léleklátó,  mert titokban nagyon szeretett volna cicává változni. Mindig mindenki azt mondta, ő egy oroszlán, de rózsaszínű oroszlánt még kóbormacska sem látott soha, pedig ő sokat látott. Az...hogy Buddhává vállhat...mellékesnek tűnt e pillanatban, mert Útjelző megígérte...egy régi álma teljesül. Máris dörgölőzőtt...nyújtózkodott a napon...s mintha a látása is kitisztult volna..
Útjelző csak nézett kerek szemmekkel, vajon tényleg ígért volna valami, valamikor, bárkinek is? Tábla csokit esetleg…vagy egy név, a Léleklátó annyira célratörő, annyira átlátható…Útjelző elkezdte duruzsolni a Vajrasattva mantrát, csak mert látott egyszer egy videót, ahol bögyös lányok énekelték…
Léleklátó kerek cicaszemekkel hallgatta Útjelző döngicsélését, hagyta, hogy a Létezés eltipegjen oda, ahová Útjelző kívánta. Útjelző sóhajtott egyet és csak egy kósza napsugár jelezte, itt ült a Megnemszületett.