2015. november 11., szerda

Útjelző és Ifjú Tiszteletes



Útjelző egy esős reggel arra ébredt, hogy aznapi tervei közül azt valósítja meg, ami sorrendben a harmadik, tehát otthon maradt. Bizony, Útjelző néha tervezett ezt-azt, persze nagy ívben tett tervei megvalósítására, mert tudta, a tervek olyan álmok, melyek lényegtelenek a végtelen-felfoghatatlan-vitathatóan létező/nemlétező idő szempontjából.
Miután ivott egy korty almalevet, készen állt arra,hogy megkeresse az Élet értelmét,be is nézett a szekrénybe…
Ekkor befutott Ifjú Tiszteletes, kis reggeli eszmecserére. Mindketten szerettek beszélgetni egymással, Útjelző szelíd tekintetével vigasztalta Ifjú Tiszteletes őszbehajló emberségét.
-Az értelem, érzelmi intelligencia nélkül, hatékony, de üres- mormogta Útjelző, arra gondolva, mennyi hülye szaladgál büntetlenül szerte a városban, a világban.
-Ez így van!-válaszolta Ifjú Tiszteletes, mély bölcsességről téve tanúbizonyságot.
Mindketten hallgattak egy darabig, csodálva a reggeli eső mélabús kopogását.
-Ugri-Bugrinak mondtam, hogy belőlem hiányzik az ambíció teljesen. Erre azt felelte-kérdezte: -Nem akarok távoli egzotikus szigetekre menni vagy nem akarok egy menő autót? Azt válaszoltam, hogy inkább remetének készülök,az emberiséggel tele a tököm,az emberek úgynevezett értékei ( autó,hatalom,beosztás,sok pénz,stb) számomra értékelhetetlen,értelmetlen.-Útjelző ma reggel csodásan érezte magát,mivel tervei halasztásra kerültek s titokban módfelett örült a halogatásnak,úgy sem volt kedve tervszerűen élni.
-Ezeknél sokkal értelmesebb célok is vannak,bár lehet hogy változik az életkorral-Ifjú Tiszteletes bölcsessége újra fényesen csillogott az univerzumban.
-Az életkor egy jó fogalom. Ismered az öreglélek fogalmát? Azok a lelkek, akik már sok-sok élet tapasztalatával rendelkeznek. Mint a gyümölcs, mikor megérik, az öreglélek lehull a fáról, s átalakul majd valami mássá…
-Hm, az én lelkem nem árul el magáról semmit-suttogta elhaló hangon Ifjú Tiszteletes,majd ősz fejével biccentett,jelezve,sajnos mennie kell,az élet tervszerűtlensége megbeszélésre hívja.
Útjelző csendben bólogatott. No nem a hallottakra reagált ily módon,hanem az előző este hallgatott taiko dobok hangját felidézve, újra Japánban érezte magát. Mégis csak szeretett utazni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése