Ki vagy te?

Útjelző már korán reggel talpon volt. A hajnali nap erőtlenül festegetett, fakó színekkel és hűs árnyalatokkal. Kóbor Cicó az ablak alatt várta reggelijét, mert tudta, Útjelző biztos gondoskodik róla, a házatlan cicáról.
Így teltek az órák, az éterben versek hulltak, bölcs gondolatok tűntek fel és tűntek el.
Ekkor,végre,megérkezett Birman Kisasszony.
-Most mondd meg, ki vagy Te!-provokálta Útjelzőt, azt gondolva, most rajta kapja a vén bolondot, amint végre valami hatalmas fénytelen baromságot fog mondani a világ legegyszerűbb s egyben legnehezebb kérdésére.
-Honnan tudjam?-felelte Útjelző és hallgatott, mert a csend mellé ült s szeretett a csenddel együtt ülni, ennyire egyszerűen.
-A Tér vagy? Az üres Tér? És miért vagyunk itt?-Birman kisasszony felpörögve ontotta kérdéseit, talán választ remélve, talán maga sem tudta, miért.
-Értem, mit kérdezel és roppant szórakoztató is egyben,
de nézd csak meg a válaszokat magadban. Minden válasz kukában végzi.
-Nem Fogom Fel!
-Nem felfogni kell és nem is kell, a kell! Hagyd megtörténni!
-Miért öltöttünk formát? Hagyom…de mit?
-Nézz magadba. A kérdéseidre nincsenek jó válaszok,mert egyik válasz sem elégít majd ki.
-Hat Persze ,.. Tudom !-és ekkor Birman Kisasszony tényleg tudta. Mindig is tudta,csak eddig senki sem mondta neki, hogy tudja.
Mert a kérdésekre a válaszok, bennetek vannak gyermekeim. Sehol másutt.