2015. november 14., szombat

Cicó menekül



Útjelző, a 33. mennyekben üldögélt, Jáde császár és Szun Vu Kung, a Majomkirály társaságában. Rég nem volt már miről beszélgetniük, kimerítették a tao, a zen és az időjárás minden témáját, jobb híján, végre a világ legnagyobb örömére, csendben maradtak, zaccos kávét ittak, csokis kekszet ropogtattak. A felhők fehér-bíbor paplanját bambulták, és titokban nagyon unták már a halhatatlanságot.
Kóbor Cicó csapzottan, kimerülten, riadt szemekkel esett közéjük, esdeklő szemeit rájuk vetette, hangja vékonnyá vált, mikor megszólalt:
- Ó, ti nagyon nagy szentek, hogy az istenek tegyenek titeket a füstre! Segítsetek rajtam!
- Mit tehetünk érted Cicó, kérdezte kórusban a három szent.
- Mentesetek meg!
Jáde császár, ezt hallva, inkább elment, mert hallotta, ahogy az ingyen ebédhez tálalnak. Szun Vu Kung, majomlétét igazolva, banánhéjat vágott Cicóhoz, segítség képpen.
Útjelző örült, hogy régi barátját látja, lehajolt hozzá, faggatni kezdte:
- Mitől mentsünk meg?
- Hát a haláltól, a pokoltól és a rettenetes pomogácsoktól!- suttogta Cicó elfehéredve a rettenettől.
- Faszom! – Kiáltotta a Majomkirály, majd magában füstölögve elviharzott, felrúgva az útjába kerülő összes, míves agyagedényt.
- Hűha! Nahát! – Útjelző kedvenc szavait kiáltotta, ekkor baromság hallatán! – Honnan vetted ezeket a szavakat, Cicó?
- Szörnyeteg Lajostól hallottam, hogy jönnek a rettenetes pomogácsok! Megeszik Cicót, csontjait az út szélére köpködik, szőréből kesztyűt készítenek, fejéből töklámpást.
A Lajos nagyon olvasott ember ám! Hiszek neki!
- Ezért menekülsz? Mert Szörnyeteg Lajos zöldeket beszélt?
- Azt is mondta, miután meghaltam, a lelkem pokolra kerül, ahol örök időkig szenvedek majd, nyüvek rágják lelkem, véremet egerek isszák, nyársra húznak, tüzes veremben sütögetnek, újra és újra! Ments meg a haláltól, kérlek Útjelző!
- Kezdjük az elején. Honnan vette Lajosod mind ezt?
- Olvasta egy nagy könyvben, nagyon okos ember ám, hite is van! Több könyvet is olvasott, mindig tud egy idézetet az élet dolgaira!
- Úgy…aha…és te, Cicó, most menekülsz,de miért is?
- Félek…nagyon félek…
- Szavak elől menekülsz. Könyvek poros lapjai elől menekülsz. Van egy rossz hírem. A szavak beleették magukat a fejedbe, nyüvekként rágják lelked, életed félelmeidre pazarlod, nincs hová menekülnöd. A világ bármely szegletébe bújsz is el, rettentő félelmeid magadban hordozod, veled lesznek, bárhová is mész.
- Jaj nekem! Mi lesz velem! Ki ment meg engem!
- Senki sem menthet meg téged.
- Meg fogok halni?
- Meg.
- Pokolra jutok?...
- Már ott vagy, Cicó. Hiába találtál meg a 33. mennyekben, saját poklodban szenvedsz, önnön démonaidtól.
- És a csodabarack, ami halhatatlanná tette Jáde császárt, Majomkirályt?
- Ugyan Cicó, már megint bedőltél a reklámoknak? Jáde császár és Majomkirály, azért lett halhatatlan, mert mindig is azok voltak.
- Persze! Mondjad te is a hülyeségeidet, köcsög vagy! Tudd meg!
Igenis tudom, hogy a majomkirály elment a halál istenéhez,kihúzatta magát az Élet és Halál könyvéből, majd csodabarackot evett,így lett halhatatlan, Éggel Egyenlő Nagy Szent!
- Cicó! Elég legyen! Annyi hülyeséget hordtál itt össze két perc alatt, amennyit az emberiség kétezer év alatt sem!
Ülj le végre a seggedre. Ülj ide mellém, ha mondom!
Na végre! Tessék, kapsz csokis kekszet, addig is csendben vagy.
Cicó és Útjelző, ültek a felhők szélén, ropogtatták a kekszet. Jáde császár rögtön előkerült, Majomkirályjal egyetemben. Nem hallatszott más, csak a keksz ropogása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése