2015. november 27., péntek

Házasság vagy kolostor



Történt, hogy egy nap, Lin-csi apát, ellátogatott az Útvesztő kolostorba, mely a Lét-folyam partján állt, de leginkább düledezett és ócska tanyára emlékeztetett. A helybéli szerzetesek praktikusan bántak a formaságokkal. Mint a szent könyvekkel is. Lin-csi, szerette a béke és nyugalom eme kis szigetét, mikor magányra vágyott, megpihent itt.
Borúsan sütögette pecsenyéjét a nap, a pokolbéli szörnyek szunyókáltak, Cicó nagy titokban belenyalt a készülő ebédbe, Útjelző pedig, úgy tett, mint aki nem vette észre.
Az apát csendesen szemlélte a hóesés hiányát. Úgy érezte, valami fontosat akar mondani, de a kolostor jeges derűje lágyan simogatta buksi fejét, szenderegni kezdett.
A tanítványok látván ezt, odaosontak a vén szerzeteshez, majd hirtelen rákiáltottak:
- Mit lustálkodsz vén kapcarongy! A gyerekek egymás haját tépik, te meg részegen alszol a tévé előtt! Hát ezért tartalak?
Lin-csi felrezzent. Mi ez? Tette fel a legnehezebb kérdést. Mintha feleségem lenne… Ó én vén tulok! Hisz szerzetes vagyok, hogyan is lehetne asszony a háznál?
- Útjelző! Képzeld, mit álmodtam!
- Vajon ébren vagy-e apát? Vagy férjként vakarod a segged valahol, és azt álmodod, kolostorbéli szerzetes vagy?
- Nem tudom. Bizonytalan vagyok.
Durr! Egy viseltes papucs landolt a szikkadt agyú apát fején.
- Most már tudod? – kérdezte kedvesen Útjelző.
- Éhes vagyok.
- Együnk.
- Mi a kaja?
- Buddha.
- Ez nem koan volt, te lökött! – nevette el magát az apát, aki máskor roppant morcos tudott lenni.
- Persze. A kaja: Buddha, lime szósszal és eperlekvárral, zsemlegombóccal.
- Te megölted a Buddhát…  
- Meg.
- Akkor együnk.
A kanalak csörgése hallatszott, elégedett böfögés, az apró csontok koppanása a padlón. Cicó játszott az asztal alatt.
Útjelző poharakat vett elő, a vendég tiszteletére előkerült egy üveg misebor. Ittak.
- Mond Útjelző! Milyen lehet házasnak lenni? – kérdezte Lin-csi, akinek kissé fejébe szállt a nedű.
- Jó. Legalább annyira jó, mint szerzetesnek, egy kolostorban. – felelte útjelző, aki szakértőnek számított ebben a témában.
- De, a kolostorban egyedül lehetsz. A házasságban, pedig nagy a nyüzsgés.
- Bárhol lehet kolostor, az életed. Elméd börtönében, a fő mozi teremben, sok féle filmet játszanak. Mindegyikben Te vagy a főszereplő. Valamelyikben kolostor a díszlet, a másikban egy családi fészek.
- Mint a húsvéti nyuszi fészek…
- Vagy, mint a karácsonyi szalma jászol.
Lin-csi szédült. Túl sok volt neki a bor, a szöveg, vagy Útjelző huncut tekintete…
- Tudd meg apát, a magány legszebb formája, a társas magány. Ebben, szép csendben lerohad rólad, ami felesleges. Kolostor vagy házasság. Ugyanazt nyújtja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése