Útjelző és Lin-csi apát

Egy nap,az utolsó nap, Lin-csi apát elhatározta magát, hogy ellátogat az Útvesztő dojoba. Sokat hallott róla, az éterben kósza verebek csiripelték, hogy a dojo őrült vezetője, hol a Mikulásra vadászik, hol versekkel sokkolja hallgatóit, olvasóit és azokat, akik se hallgatni, sem olvasni nem szeretnék őt.
Miért pont az utolsó volt ez a nap? Lin-csi úgy döntött, hosszú és poénos élete végére felteszi a pontot. Ekkor rájött, hogy pont az nincs neki.
Az Útvesztő dojo vezetőjéről, bizonyos Útjelzőről azt híresztelték rosszakarói,tele van ponttal,vesszővel, megdöbbentő poénokkal, szeme égkék,melyben sokan a tenger mélységét,határtalanságát vélték felfedezni,és bizony azt is mondták róla,hogy kedves fickó.
Útjelző hallotta milyen zöldségeket hordanak össze róla,kerek szemekkel hallgatta bírálóit,közben pedig ezt gondolta:
-Mi van?
Ez a gondolat nála azt jelentette,hogy fingja sincs semmiről,azért is tudott kerek szemekkel bámulni,olykor csodáknak lehetett tanúja,néha Jehova Tanúi kopogtattak tévedésből a dojo ajtaján…
Kopp-kopp! Hallatszott az ajtó felől. Útjelző roppant megörült, hogy végre valaki személyesen is meglátogatja magányában.

-Gyere csak be,vén bolond! – Invitálta kedvesen Lin-csi apátot Útjelző.
-Hallottad, hogy jövök, te kutyaütő! – köszöntötte Útjelzőt Lin-csi, még kedvesebben.
Mindketten szerették az állatokat, főleg a szalmakutyákat, azok legalább csendben voltak és hidegebb napokon jól melegítették a teavizet.

-Minek jöttél, vén bolond? Csak nem pontot szeretnél? –Útjelző, néha nagyon mély megérzésekkel bírt, főleg ha akartak tőle valamit, zsíros kenyéren kívül.
-Mivel életem teljes, így szeretnék egy pontot tenni rá. Csak is a díszítés, a poén, és a későbbiekben, a hülye kérdések és még hülyébb magyarázatok kedvéért.
-Nos,ha már tényleg menni készülsz,holott meg sem érkeztél,kérsz teát?
-Ez valami koan akar lenni? Csapda? Engem akarsz horogra keríteni? Majd jól fejbe váglak a botommal, meglásd! – morogta Lin-csi, mert kissé már szikkadt volt az agya, a szalmakutyáktól.
-Csapda? Téged? Kérdezhetném, ki vagy Te? De tudod, egy csésze teában is több értelem lakozik, mint szavaidban. Mivel ma nőnap van, novemberi nőnap, megajándékozlak egy ponttal. Egy koan nélküli koannal, hogy legyen min rágódnod, legalább legyen haszna a szádnak.

-Koan? Tőled? Te csökött agyú szalmakutya!- Botjával Útjelző felé suhintott az apát…és a semmit hasította a nevezetes zen bot. Ahol útjelző ült, csupán szivárvány látszódott,az étert mennyek és esti babvacsora illata lengte körbe. Lin-csi csak lesett résnyire húzott szemeivel, nem értette, mire ez a nagy eltűnés, nem Houdinihez jött ő látogatóba!
Mint hópehely a nyári éjeken, úgy hullott alá Útjelző utolsó koanja, hogy pont legyen Lin-csi apát életén.
” Az Ember és az Élet: Egy.”
Lin-csi magáévá tette a koant. Kerek szemekkel bámult,a dojo összes démonszobra leborult előtte, a mennyek összes szűz lánya menten felkínálta magát neki, az angyalok pedig ezt látván, zaciba tették trombitájukat, kissé elhalasztva a világvége hirdetését.
Lin-csi utolsó szavai ezek voltak:

Róla álmodtam

Sóhaj rebbent belőlem

Boldog ébredés