Végre eljött a nem várt nap, az év utolsó napja. Durrogtak a
petárdák,a pezsgősdugók, tűzijátékok, folyt a bor, szállt a kokain, tébolydává
alakult a Föld.
Az Útvesztő kolostor, jobban mondva remetelak, egyike volt a béke szigetének, hová megtérhettek fáradt vándorai a létnek.
Ezen az estén a világ minden tájáról eljöttek és megpihentek. Friss kávé és csokis keksz, lyukas lábasban pedig bájital volt terítéken.
- Isten hozott Titeket, kedves vándorok! – köszöntötte a népes társaságot Útjelző.
- Engem is? – Kérdezte az Isten.
Hatalmas, kirobbanó nevetés fogadta a kérdést, s a világon a megkönnyebbülés sóhaja száguldott végig: „Istennek van humora”, írták ki az angyalok, felhőpaplanjaikra, neonfény betűkkel, melyet az emberek hatalmas ovációval fogadtak, mint szilveszteri mókát.
Az Útvesztő kolostor, jobban mondva remetelak, egyike volt a béke szigetének, hová megtérhettek fáradt vándorai a létnek.
Ezen az estén a világ minden tájáról eljöttek és megpihentek. Friss kávé és csokis keksz, lyukas lábasban pedig bájital volt terítéken.
- Isten hozott Titeket, kedves vándorok! – köszöntötte a népes társaságot Útjelző.
- Engem is? – Kérdezte az Isten.
Hatalmas, kirobbanó nevetés fogadta a kérdést, s a világon a megkönnyebbülés sóhaja száguldott végig: „Istennek van humora”, írták ki az angyalok, felhőpaplanjaikra, neonfény betűkkel, melyet az emberek hatalmas ovációval fogadtak, mint szilveszteri mókát.
- Mit gondoltok, milyen nap van ma?
- Ma van a kedvenc napunk!- zengték a jelenlevők, kórusban, mivel ilyen beugrató kérdésre mindig ott van Micimackó, vagy a sablon zen duma, ami bárhol jól jöhet, például Új-Zélandon egy bálnavadász hajón, ha megkérdezik, milyen nap van, rá lehet vágni rögtön:
”A legszebb nap van ma. „
- És szilveszter is!
- És tökmindegy, milyen nap van!
- Meg jó nap ez a halálra! – ezt persze ki más is mondhatta volna, mint La Morte!
- Minden nap, jó nap!
La Morte, ezen a szép estén, ki tudja, mit kortyolgatott kávéscsészéjéből, szemei csillogtak, mosolya túlvilági fényben tündökölt és kaszájával szívecskéket karcolt minden süteményre és mézeskalácsra.
- Mire igyunk akkor gyerekek?
- A halálra! – így La Morte!
- Az Életre!
- A Szerelemre!
- De hisz ez mind ugyan az! A Szerelem, a Halál, az Élet, ezek a szentháromság, a Létezés három arca, mely mégis egy.
- Útjelző! Miért nem lettél pap? Lelkész? Prédikátor?
- Annak készültem, de fiatalon a sajt sem zamatos, éretlenül a gyümölcs sem ízletes. Most, hogy hajam őszbe fordult, pap helyett boldog pojáca lettem, és élvezem!
- Esetleg igyunk a boldog új esztendőre? – hangzott egy bátortalan hang a sarokból.
- Ki volt ez a bátor?! Álljon elő! Most!
Kóbor Cicó szemlesütve ódalgott elő.
- Én voltam…- hangja kissé reszketegen szólt- Tudod, megtaláltam a misebort…hukk…hukk…
- Éljen Cicó! A bátor! A lét részeg bolondja!
- Igyunk hát a Szerelemre, a Halálra, az Életre! És Cicó kedvéért egy boldogabb új évre!
A poharak koccantak, előkerültek a lapos üvegek, az eperfahordóban érlelt körtepálinkák, a lopótökben rejtegetett óbor, az istenek ambróziája és zen kolostorok zöld teája.
- Ma van a kedvenc napunk!- zengték a jelenlevők, kórusban, mivel ilyen beugrató kérdésre mindig ott van Micimackó, vagy a sablon zen duma, ami bárhol jól jöhet, például Új-Zélandon egy bálnavadász hajón, ha megkérdezik, milyen nap van, rá lehet vágni rögtön:
”A legszebb nap van ma. „
- És szilveszter is!
- És tökmindegy, milyen nap van!
- Meg jó nap ez a halálra! – ezt persze ki más is mondhatta volna, mint La Morte!
- Minden nap, jó nap!
La Morte, ezen a szép estén, ki tudja, mit kortyolgatott kávéscsészéjéből, szemei csillogtak, mosolya túlvilági fényben tündökölt és kaszájával szívecskéket karcolt minden süteményre és mézeskalácsra.
- Mire igyunk akkor gyerekek?
- A halálra! – így La Morte!
- Az Életre!
- A Szerelemre!
- De hisz ez mind ugyan az! A Szerelem, a Halál, az Élet, ezek a szentháromság, a Létezés három arca, mely mégis egy.
- Útjelző! Miért nem lettél pap? Lelkész? Prédikátor?
- Annak készültem, de fiatalon a sajt sem zamatos, éretlenül a gyümölcs sem ízletes. Most, hogy hajam őszbe fordult, pap helyett boldog pojáca lettem, és élvezem!
- Esetleg igyunk a boldog új esztendőre? – hangzott egy bátortalan hang a sarokból.
- Ki volt ez a bátor?! Álljon elő! Most!
Kóbor Cicó szemlesütve ódalgott elő.
- Én voltam…- hangja kissé reszketegen szólt- Tudod, megtaláltam a misebort…hukk…hukk…
- Éljen Cicó! A bátor! A lét részeg bolondja!
- Igyunk hát a Szerelemre, a Halálra, az Életre! És Cicó kedvéért egy boldogabb új évre!
A poharak koccantak, előkerültek a lapos üvegek, az eperfahordóban érlelt körtepálinkák, a lopótökben rejtegetett óbor, az istenek ambróziája és zen kolostorok zöld teája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése