2015. december 25., péntek

Karácsonyi útjelző gondolatok



Hallod az óra ketyegését? Hajnalonta, a csendben, falióra kattogása mutatja, körbejár a mutató, a múló idő illúziója cammog, úttalan útján.
Hallgatom. A szív dobbanása, ütemre ver, akár azt is jelentheti, múlik minden, egyik dobbanás a másik után, míg egyszer, nincs több. A szív megáll, az idő homokja lepereg, La Morte kézen fog,haza vezeti elkallódott gyermekét,barátját.
Minden egyes szívdobbanás, egy-egy elmúlt pillanat.
Mit jelent ez?
Talán azt, sietni kellene?
Élj a mának?
Nincs idő mélázni?
Egyszer élünk?
Sorolhatnám a kérdéseket. A válaszok, mind a szeméttelepen végzik.
Az óra mutatója körbejár, elkezdi, folytatja, tetőpont majd alászállás. Akár a Föld forgása, keringése, útja, a tenger hullámainak sorozata. Sosincs vége. A kérdésekre sincs soha kielégítő válasz.
Karácsony: egy tetőpont. Az óra mutatói a 12-n állnak. Az érzelmi hullámok, a csúcspontjukon. Karácsony: egy új kezdet lehetősége. Régebben a fény születését ünnepelték ezekben a napokban.
Ünnepeljük most a születést, az Új kezdetét, a Tiszta Lapot.
Ünnepeljük az Ébredést, engedjük be a Fényt, lélekajtónkon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése