Adventi antimese

Advent harmadik vasárnapját húzták ki a naptárból, ’ez is megvolt’ felkiáltással a lelkesen dolgozó kereskedők, miközben dörzsölték tenyerüket, a befolyt vaskos bevétel zsírosságától. A köd belepte városok, falvak és emberek lelkét egyaránt. Látszott, hogy karácsony szent ünnepe közeleg. Az ünnep jelentése, legendák homályába veszett, szobák mélyén, csillogó díszek és színes csomagokban, a leértékelt érzések kerültek átadásra, műkönnyek és fals jókedv kíséretében. Templomok hideg termeiben, fáztak az angyalok, a kis Jézus náthás lett fűtetlen jászolában, Szűz Mária tüdőgyulladást kapott, József pedig okos telefonját csesztette.
A XXI. század romlottsága járta át a napokat, csoda-e, ha hó sem esett, minek? Csak sót hintettek első pelyheire, mintegy keresztelőként, önkívületben üvöltve a népek: Távozz tőlem te Hó!
Néhány apró, szerény hajlékban pislákolt csak a szellem lángja, buddhák menedékében, ősi sámánok sátrában, tökhintókban, zen kolostorokban, taoista szentélyekben.
Útjelző, vidáman kerekezett a helyi hipermarket felé, hogy teljesítse szent küldetését, Csöpp Cicának tett ígérete szerint, karácsonyi ajándékért ment. Eszébe jutott a Majomkirály szent küldetése, aki a Keselyű-hegyre ment, szent könyvekért a Buddhához. Inkább ment volna ő is, bárhová, akár könyvekért is, de hát emberi gyengesége és Csöpp Cica gyerekszemei rávették eme nemes küldetésre.
Arcát füst, köd, világon átívelő karácsonyi depresszió mosta, de csak ment rendületlenül, mit sem törődve a látszatvalóság nevetséges akadályaival. Útja egy sűrű erdő mellett vezetett volna, ha nem lopják el addigra a fákat… szóval, az út mellett, egy banya ücsörgött, bibircsókos arcával, kampós orrával és csimbókokban lógó hajával, ritka förtelmes látványt nyújtott. Vállán koszos kabátban, lila nyakkendővel díszítve, egy varjú ücsörgött. Kiállt Útjelző útjába és megállította.
- Üdvözöllek Útjelző!
- Üdvözöllek Banya. Mit szeretnél tőlem, szerény szerzetestől, mondd?
- Nos, szerencséd, hogy csodálatos hölgynek neveztél, így nem kell megcsókolnod az orrom hegyét, viszont van egy találós kérdés, amelyre ha jól válaszolsz, akkor itt helyben magadévá tehetsz.
- Öööö… szerintem csak rossz válaszokat adhatok…
- Oké, akkor lássuk. Mi van a vállamon?
- Lyukas lábas! – kiáltott fel Útjelző, lelkesen,hogy tuti rossz választ adott és megmenekült.
- Határeset… egye fene, magadévá tehetsz! – kiáltotta a banya és Útjelzőre vetette magát.
Útjelző, bár szerény volt és félénk, egy elegáns mozdulattal elkapta a banya karját, maga felé rántotta, majd egy laza mozdulattal először a kezét, majd a nyakát törte el.
A banya porrá oszolva hullott szerteszét, mint a valóság fátyla. A kopott kabátos varjú pedig, bájos kislánnyá változott nyomban.
- Ó Útjelző! Megmentőm! Tudod, eddig elátkozott királylány voltam s most, hogy megmentettél, tartozom neked.
- Jaj ne! Már megint egy rókatündér vagy valami hasonló! - sóhajtotta.
- Most tévedsz vén bolond! Csupán annyit kérek, hallgasd meg pesszimista bölcsességem, melyet egyszer egy gonosz, vén madámnak mondtam, a Vörös Paradicsom kuplerájban, és cserébe varjúvá változtatott. Azóta sem tudtam senkinek sem elmondani, csak annyit: kárrr..kárrr…
- Mondjad,egye fene, de siess,mert fontos küldetésben vagyok, tudod, karácsony jön, meg sült pulyka, beigli, szóval a szokásos.

- Ismerd hát meg az emberi szellem útvesztőjének tanítását, ahogy azt én is úgy hallottam, egy borús napon, a Rókatündértől.
” Minden ember kurva. Kivétel persze van, néhány zenbuddha, taoista, trappista és sámán. De kevesen.  Eladják magukat, nem csak a testünk, hanem az idejüket, a figyelmüket, a tudásukat. Mert kurvának lenni azt jelenti, valamit eladni cserébe valami pénzért, jószágért, szolgáltatásért. A feleség eladja magát a férjének, a férj a feleségének, munkás a munkáltatójának, munkáltató eladja magát a vevőknek. Mindenki mindenét eladja. Csak az eszközök változnak. Különböző a cél: anyagi javak, hírnév, szeretet, figyelem, elismerés. Erkölcsről beszélni? Nevetséges. Még a papok is csak ócska stricik, jópénzért üdvöt árulnak, mennyei belépőjegyet, megváltást, megvilágosodást. Az Isten, a legnagyobb Madám. Létrehoz egy valóságosnak tűnő áloméletet, és csak találgatni tudjuk miért. Poénból. És poénból odaadja Önmagát a létezés öröméért.”

Útjelző tátott szájjal hallgatta a Királylány szavait. Mikor végre csend lett, a kezében lévő bevásárlótáskával jól fejbe verte a mocskos szájú Királylányt, aki ekkor, kékes villanás kíséretében, boddhiszattvának alakját öltötte.
- Útjelző, tudd meg, Mára kérésére kísértettelek meg és tettelek próbára. Mivel átmentél ezer és egy veszedelmes próbán, jutalmad ennyi:
Fityiszt mutatott Útjelzőnek, majd nevetve eltűnt.
Útjelző boldogan kerekezett tovább a hipermarket felé, hogy Csöpp Cicának tett ígéretét teljesíthesse.