2015. december 5., szombat

Menjünk együtt, menjünk túl, a túlon!



Csodásan indult a tavasz. A jég megtört, tulipánok dugták ki színes fejüket a melengető napfényre, madárdal köszöntötte a hajnalokat. Télikabátok kerültek szekrények mélyére, gyerekek kacajától lett hangos a zöldellni kezdő rét, medvék bambultak barlangjuk előtt, medvehagymával frissítve leheletüket. Ünnepelt a világ. A fényt, a feltámadást, a megújulást, az ébredést.
Útjelző, még fiatal volt, épp csak megszületett, Fehér Sólyom keltette életre, a Gilgamestől elcsent varázsfűvel. Nagy út állt előttük, hosszú és nehéz, fárasztó út. Hasonlatos Dorothy útjához, csak Útjelző és Fehér Sólyom, Óz földje helyett a vén kontinens útjaira indult.
Egy nap, mikor a nap felkelt, összetették szükséges dolgaikat, hátra nem nézve többé, egyik lábuk tették a másik elé, mentek hegyeken, réteken, országutakon. Ott álltak meg, ahol a délután érte őket. Sietségre semmi okuk nem akadt, szemük itta a világ millió csodáját, érezték bőrükön a tavaszi szél selymességét, a föld illatát, a kelő Nap fényében fürödtek, patak vizét itták, erdei gombákon, gyümölcsökön éltek, testük megacélozódott, lábuk formás lett, amerre jártak, virágok nyíltak lépteik nyomán, béke áradt jelenlétükből,a világból távozottak békéje,a vándor szerzetesek békéje. Látták hajnali harmatcseppekben a teremtés történetét, érezték esők cseppjeiben a mindet megtisztító víz varázslatát, talpuk alatt Földanya sikongatott elragadtatásában, hogy a két szent lábával illeti Őt. Reggelente a Nap, rájuk mosolygott, estelente a Hold világított nekik, a tüskés ágak maguktól kitértek, a jó szándékú emberek, étellel és itallal várták őket, mikor hírét vették, erre járnak a földre szállt istenek.
Elértek észak tengereihez, és bejárták a nagy hegyeket. Jártak nagy és kis városokban, falvakban és út menti tanyákon. Mindent láttak, mit mások sietségük okán elfelejtett.
Így teltek hónapok, majd évek is. Csendjük mélyült, fényük oly ragyogó lett, akár a csillagok máglyája.
- Útjelző!
- Fehér Sólyom!
- Menjünk együtt, menjünk túl, a túlon!
- Együtt! Túl mindenen!
A déli tenger partján álltak. Fehér Sólyom kitárta szárnyait, akár egy angyal. Útjelző átölelte. A tengerpartot szantálfa illata lengte be, s messziről szivárvány látszott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése