Valóság Úr

A tavasz végérvényesen beköszöntött. Medvehagyma és jácint tarkította léptei nyomát, himnuszt énekeltek a rigók, cinegék, előkerültek a kövek alá bújt földi békák, sapkájukat emelték komótosan az első kucsmagombák. Lányok, asszonyok áhítatos várakozása lengett, hormonjaiktól túlfűtött férfiak másra sem tudtak gondolni… még Cicó is a szomszédos szőrmókok illata után kajtatott, szóval a tavasz, eljött, magától. A fű zöldje harsogott az örömtől, a nappal fényesebb, az éjjel langyosabb lett. A kő Buddha szeme épp úgy tekintett a világra, mint máskor is, rezdületlen, arcán a mosoly múlhatatlanul ült, tudta jól, körbe-körbe jár az élet, a fű nő, a tavasz eljön, a nyár, az ősz s a tél, rend van, a világban.
A gondolatok csendesen pihentek, várták, hogy számukra is tavasz jöjjön, néhány ifjú gondolat azonban türelmetlenül törte át a hallgatás falait. Így esett meg, hogy Útjelző, míg rájuk figyelt,a szürke és hanyagolt Valóság, felhívja magára a figyelmet.
- Na ehhez mit szólsz Kurafi! – majd elegáns mozdulattal a Vén Szerzetes arcába öntötte poharát. A Valóság íze, marta, égette, kínozta, a pillanatba fagyott idő dermedten állt,a létálom vászna széthasadt. Valóság Úr hangosan nevetett, jól érezte magát.
- Ezt megkaptad! Látod? Érted?
- Nem értem. Ezt miért kaptam?
- Tudd meg, előlem nem menekülhetsz, utolérlek, mert mellényzsebedben, hátizsákodban, vagy ha máshol nem is, fejedben magaddal viszel, bárhová is lépj.
- De hát így viselkedni, gyermeteg!
- Siránkozol? Hisz életben maradtál! A fájdalom, mit érzel, nem nagy ár!
- Ár? Mi ez, lóvásár? Ára van, de minek is? Vagy kinek?
- Minden tettnek következménye, ha úgy tetszik, ára van. Mit hittél Bolond?! Vedd úgy, üzentem neked, s cserébe, az ár, szinte semmi.
- Az Élet, eszerint csupán zsibvásár, adok-kapok… na de mondd akkor, a szabadság, a szerelem, a hősök tettei, szentek élete, pluszt jelent?
- Ha-ha-ha! Ügyes! Alkudozunk? Nem is kérded, miért borítottam arcodba poharam?
- Miért?
- Hülye! A miértekre nincs felelet! A szemed jobban van? Válaszokat magadban keress. Ha szemed sérül, vajon mit nem látsz? Ha lábad fáj, vajon nem rossz úton jársz-e? Ha gyomrod beteg, nem haragod nyelted-e? Epéd gyötör, epés vagy-e? Soroljam tovább? A szív, ha meghasad… az agy, ha halott…
- Agyatlan agyhalott, szavát engedd el, könnyű, mit sem ér!- La Morte, megszánta barátját, így közbeszólt. – Vedd észre, csupán fejedben él a Valóság, Ő a legnagyobb csaló, neve számtalan formában él, Kísértő, Lucifer, de nevezheti magát Életnek, Bölcsességnek is.
Egyetlen szál macskaszőr értékesebb ezeroldalnyi bölcsességnél, könyvtárnyi szent iratnál.
- De mégis, mit nem látok? Szemem sérült, valamit csak jelez!
- Azt jelzi csupán, hogy fáradt vagy, és mikor úgy érzed, kávét kell, igyál, bizony akkor jobban teszed,ha iszol. Kávét? Ugye kérsz?
- Cukorral, tejjel…
Valóság Úr sejtelmesen mosolygott magában. – Annyi nevem van, annyi arcom, a kávéból is én tekintek vissza, nincs menekvés.
Csak a kő Buddha tekintett úgy a világra, mint máskor is, rezdületlen, arcán a mosoly múlhatatlanul ült, tudta jól, körbe-körbe jár az élet, s elmúlik minden, a Valóság is, egyszer.