2017. november 2., csütörtök

Mindenszentek napján

Mindenszentek napján, élettel telnek meg a sírkertek. Milyen szép szó. Kert. Pedig szeretteink bomló teste oszlik mélyen a földben, avagy maréknyi hamu, mi testükből maradt, várja a látogatókat.
Gyertyák, mécsesek lángja emlékezteti a halandókat, örök fényesség várja halála után a távozót, s ha van fény, árnyék is akad, van, akit az örök sötétség vár egy hosszabb ölelésre. Kinek-kinek érdeme, hite, világlátása szerint. A szabadnak tűnő akarat teszi lehetővé, akár a fénybe olvadást, akár a mélybe zuhanást, akár az emberi testet öltést újra és újra, akár alacsonyabb vagy éteribb szintű testet s tudatosságot megtapasztalva születést.
Az emlékezés szeretteinkre, könnyeket fakaszt, ez mutatja meg bennünk az embert, az emberi esendőséget, ez mutatja meg, van remény, a szeretet lángjának izzása izzad, cseppenként jelenik meg könnyeink formájában, a sírnál állva, vagy otthonunk menedékében, midőn felidézzük egykor volt, szívünknek kedves társunk emlékét. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése