Bimba-upanisad
Invokáció
Mert most tükör* által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész
szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is
megismertettem.**
Óm, béke, béke, béke!
* Tükör: Bimba (szanszkrit)
**Korinthusbeliekhez írt I. levél 13.12.
Első
fejezet
1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- Bárcsak újra a múlt télben élhetnék.
- Fedezd fel az öröm forrását magadban. Egyszerűbb.
- A hely, az emberek, a szerepem, a
szerelmem, a fájdalmam. Ő.
- Ezek a dolgok,
csupán színes papír fecnik.
2. Az életből, egyetlen kiút van,
felfelé. A pokol mélyén is, a legsötétebb Tartaroszban is, a Mennyország
kapujára lelsz, és viszont is igaz.
3. Szíved halk szavát kövesd, így leled
meg a mestert, ki megfelelő számodra, aki tanácsot ad, eligazít, rámutat. De
helyetted nem lépi az utad.
4. Egyhegyűvé kell válni a tudatnak, hogy megtörténhessen az
ébredés.
Az ébredés: meghalni az életben,
feltámadni Istenben (a Fényben, Forrásban), majd az élet folyik tovább.
Nagyon nehéz.
Nagy hit kell hozzá. Nagy bizalom. Nagy
elszántság.
5. Mint egy nagycsalád, melynek tagjai
szerteszéledtek a világok között, keressük egymást, megtaláljuk egymást.
Így kerülünk a Mester közelébe.
A Mesterig hosszú út vezet. A Mestertől
azonban sokkal rövidebb az út, Istenhez.
6. A guru, felelős a tanítványáért. Csak az igazat mondhatja neki, bármivel is
járjon. Csak azt taníthatja neki, amit ő maga is vall, cselekszik, tapasztal és
tapasztalt. Bármivel is járjon. Még ha összes tanítványa hátat fordít is neki,
egy gurunak az igazság ösvényét kell járnia, tisztán, egyértelműen, mert a guru
is tanítvány.
Mester és tanítványa egymás tükörképei.
7.
A főbb vallásokon belül van egy belső, régebben titkosnak nevezett út.
A
nagy többségnek ott a külsőség, a rítusok, ahogy az illik. Ők a csónakázók,
akik ellebegnek a víz tetején, miközben szörnyek lesnek rájuk a mélyben.
A belső út gyakorlói, lemerülnek a mélységbe, és aki
lemerült, sosem ér vissza, hanem új életre lel. Beavatást kap, legyőzi a
szörnyeket, de az otthagyott világban többé nincs helye.
8. A vallások, ebben a korban, óhatatlanul
üzleti alapon nyugvó céggé válnak, ahol a mesterek (főpapok), lesznek az
igazgatók.
A hívek várják el,
hogy a mester adjon ilyen-olyan beavatást, áldást, hókusz-pókuszt, fokozatokat,
csinnadrattát. A végeredmény, pedig egy ócska cirkuszi mutatvány lesz.
9. Igazi válaszokat a Forrásból lehet meríteni.
Amikor szomjas az ember, nem olthatja szomját
könyvekben olvasható, a vízről szóló leírásokkal. Akkor megkeresi a forrást.
Először csermelyt, patakot, folyót lel, de hol a legtisztább a víz? A
forrásnál.
10. A mester rávetette átható, mindent látó tekintetét:
- Veszélyes magasra jutni.
Második fejezet
1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- Mikor nem kell
megszületni?
-
Amikor felébred álmából a lélek és végre megérti, ideje hazatérni.
-
Jó tettekkel ezt nem lehet elérni. Jámbor tettekkel...
-
Isten nem korrumpálható jámbor tettekkel, szertartásokkal, áldozatokkal.
2. A tanítás jelen van, növényekben és
állatokban, a kövekben, Mari nénikben és Józsi bácsikban, nyitott szívvel és
elmével észrevehetjük, bárhová és tekintünk, iskolában vagyunk, javunkat
szolgálja a teremtett világ minden atomja.
3.
Amikor azt mondom, kérdezd akár
Gautama Buddhát, nem viccelek. Más formában, időtlenül elérhetőek, a nagy
tanítók. A szív ismeri az utat, a lehetőséget. Innen eredhet a szentek
oltalmazó erejébe vetett hit is.
4. A Nirvána, nem
egy végcél, egy beérkezés, valójában nem tudjuk, mi van utána, benne. Maga a
szó: nirvána, azt jelenti: erdő nélküli, más fordításban: kijutni az erdőből.
5. Kijutni az erdőből, csupán tisztábban látni, azt,
ami van. De nem azt jelenti, hogy ne lehetne vissza vagy előre menni.
6. Másokra figyelni hasznos. Magadra,
magadba, a belső folyamataidra figyelni, pedig előre vivő.
7.
Ahol az ember lelki életet él, az a
hely, szent hellyé alakul.
8. Mi a különbség ember és ember között? A világhoz való
hozzáállása.
A
kurafi vagy a gyilkos lényegiség, nincs sem bőrszínhez, sem földrajzhoz, sem
vallási hovatartozáshoz kötve.
9. Mind meghalunk. Ma fehér emberként
halunk, holnap arabként cigányként, zsidóként élünk és halunk. Körbe járnak az
életek, a szerepek, születések és halálok. Hova ugrál az ember fel s alá, mikor
eljön az ideje, megéli szerepeit.
Harmadik fejezet
1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- Mi tehát a szabad akarat? Mi a végső cél?
- Mi a szabad akarat? Ennyi: élőlényként
megszületni.
A forma is szabad, a vágyakhoz szabott.
2. A lélek útján nincsenek kis célok. Minden lépés ezen az úton, nagy
jelentőséggel bír.
3. Az ember szeret minden mögött valami rendkívülit, mély
értelműt vagy éppen magasan szárnyalót keresni.
Miután végigmegy útjának bonyolult, magas
és mély részein, ráébred a dolgok lehetetlen egyszerűségére.
4. Az igazi
szabadság az, mikor bármit megtehetnél, de nincs én, aki megtenné, és nincs,
aki vágyna erre.
5. Úgy érünk, mint a gyümölcsök.
Ezt jelenti az: Ráér.
Minden gyümölcs a maga idejében érik be,
akkor adja ki igazi zamatát.
Negyedik fejezet
1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- A meditáció, az egyetlen lehetőség?
Mi a végső titok?
- A meditáció gyakorlásával hová jutsz el? A kapu nélküli kapuig.
Továbblépéshez, nos, egyetlen dolgot kell letenned: magadat.
2. Amint
felemelkedsz egy szintre, egy másik szinten kezdővé válsz.
3. Mint virágra a nyári zápor, úgy
hull szüntelen az áldás, a Létezés Örök Forrásából. Rád is, rá is, kivétel
nélkül.
4. Gondolaton
és érzéseken túl, a testen és az életálmon túl, a tudatalatti sötétségen és
démonokon túl, túl az énen és túl a megfogalmazhatón, ott van, aki vagy, az
Önvaló.
Bármit
látsz, csupán árnyék, az élet és a halál egyaránt. Valóságosnak tűnő energia,
de semmi több. Az Önvaló figyelmének ereje félresöpör minden illuzórikust.
Erre
emlékezz:
A valótlanból vezess a valóságosba.
A
sötétségből vezess a világosságba.
A múlandóságból vezess az örökkévalóságba.***
5. Sosem vagyok távol.
Aki nyitott szívvel, elmével él, érzi
ezt.
6. Itt
találsz, ha kellek, ha segíthetek, ha hallgathatlak.
A terebélyes tölgy alatt árnyékra lelsz, megpihenhetsz,
de a tölgy árnyékát haza nem viheted.
7. Szemeiben elmerültem,
Szemeiben
a végtelen nyílt,
Énem
döbbenten omlott össze,
valahányszor
szemeibe néztem
*** Brhadáranjaka-upanisad 1.3.28.
