Vajszívű ( Brogyányi Mihály társszerzővel írt mese )

Egy csodás nap, így szólt:
- Vajszívű ember vagyok, a türelem végtelensége ölt bennem testet. 
- Hát persze! - csóválták fejüket a hallgatók. 
- Nem tűnök annak?
- Hát...nem igazán. 
- Pedig így van. Azért láttok másnak, mert nem ismertek. Miért? 
Mert magatokat sem ismeritek.
- És te ismered magad??
Kérdezte egy kancsal fickó a tömegből.
-....hát... felelte volna, de a fickó kést rántott.
Szívébe döfte, majd az innét kibuggyanó vajjal megkente kenyerét és jóízűen falatozni kezdett. Majd lenyúlt Vajszívű ember kabátzsebébe, arcán öröm futott át, mert érezte: Igen! Megvan! és majszolni kezdte az ott talált csokis kekszet . 

Vajszívű ember ámulatból ámulatba esett.
Az első meglepetés után düh kerítette hatalmába.
Ökölbeszorult keze, ütni szeretett volna..
De egyszerre eszébe jutott: ezt nem tehetem! Hiszen vajszívű vagyok! Elmosolyodott és megértően nézte, hogy majszolja kancsal a csokis kekszet.
Nagy megértésében segített kancsal szeműnek megéleznie a kését, mert csak egy valamitől irtózott az életben: ha életlen késsel szúrták szíven.
 A hallgatóság közt halk morajlás hallatszott. Az elismerés hangja.
-Tényleg nagy ember! Kövessük őt !
Attól a naptól fogva rengetegen keresték fel.
Futótűzként terjedt hírneve.
Elérkezett a nap, mikor Vajszívű kifogyhatatlan szíve csak ontotta a vajat, mindenki, aki megkereste, vajas kenyeret ehetett csokis keksszel. A történelemkönyvek így írtak róla: 
Vajszívű megjelenésétől számítjuk az Aranykor kezdetét, az emberiség történelmében, újra.
De egy szép nap hatalmas változás állt be életében.
Csengettek. Vajszívű unta már a sok tisztelőt, időnként magányra vágyott.
De az ember, aki ajtaja előtt állt megdöbbentette.
Mintha önmagát látta volna!
Ugyanaz a termet, tekintet, ugyanazzal a lezser gesztussal nyújtotta kezét..
Mégis, valami másság volt benne. Valami nehezen titkolható idegenség, amit leginkább illata árult el.
- Ki vagy te?? Kérdezte döbbenten.
Az idegen elmosolyodott.
-Tudtam, hogy nem fogsz rám ismerni.
Hasonlók vagyunk, mégis másak.
Ismerd meg tehát az igazságot.
Én vagyok a.... Sajtszívű ember !!!
 - Imádom a sajtot! - kiáltott fel Vajszívű, majd kacagva előkapta méteres sajtszeletelő kését, tenyérnyi darabokat szelt a Sajtszívű emberből, majd falni kezdte. Közben egy dalt dúdolgatott: 
„Vajszívű, Sajtszívű egyre megy, megeszem magam is, ha sajt vagyok, kerek. Magammal kenem a kenyeret, magamból rá sajtot reszelek, megegyelek hülye gyerek? Kérdezem magamtól! Meg! Felelem, szemem kerek, s megszületik, íme: Kerekszemű Hülyegyerek!”