A kis jércét nem irigylem én,
Amikor kapar az udvar szemetén,
Irigylem a kotlóst,
Lázban, egyedül, az áthevülő tojásokon ül,
És a változás titka körül kerengi…
A boldogság útszéli szemét,
Szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
Az érlelő kínt kell megérdemelni,
A gondolat itt, ott, mindenütt,
Élő szövetet bont és sebet üt.
Ha sokallod mennyi rajtad a seb,
Fuss, mint a háromlábú eb,
Fuss vissza, míg nem késő visszamenni,
A boldogság útszéli szemét,
Szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
Az érlelő kínt kell megérdemelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése