Mondd,mit jelent neked a halál?

Egy szép délelőtt,mikor a természet tavasznak képzelte magát, amikor kiscicákat mutatott be a padlás szelleme,az élet folytonosságára,akkor történt:
Kisnagy Ember odaállt Kerekszemű Hülyegyerek elé,imigyen szólva hozzá:
- Meg fogsz halni?
- Meg.
- Remélem most!
- Ne reméld. Amikor halni készülök majd,elmegyek innen,ne legyen gondotok a temetésre, felesleges kiadás.
- Majd eltemetünk a diófa mögé, ott mindennap lehugyozhatom a sírod. Viszek citromot is, nyalogatni,hogy köpködni is tudjak!
- Aztán el ne felejtsd a napi szertartást, te Kisnagyember!

Most azt hiszed,kedves olvasó,hogy ez egy szomorú történet. A párbeszéd,derülten zajlott. Kisnagyember,érzett valami melegséget szíve mélyén. Ugyanis szíve van. Az iskolában sokan csúfolták érte,éveken át, de ő kitartott. Miért is lenne Bádogember? Azokból számtalan fut az utcákon.

- Tudod, Kisnagyember,az Élet már olyan folytonos féle,változik,áramlik,egyikből a másik formába olvad, mint egykor a nagyszüleim,akik teste gesztenyefává alakult, lelkük más emberi formában,manapság is a világban gyűjtik a tapasztalatot, egy nap elmegyek,mint ők is elmentek,mint ahogy Te is elmész majd. Az egyik indián törzs úgy mondta,a férfiak a Nap útján mennek,a nők és gyermekek a Hold útján. A temetőkben,emlékeid találod, dohosan,porosan, virágot viszel, hogy kiengeszteld lelkiismereted , hogy meggyászold meg nem élt érzéseid, felelevenítsd elhallgatott szavaid.
- Hagyd abba ezt a baromságot! Kussolj bazd meg,mert megütlek!
- Mi a baj?
- Az,hogy egy barom vagy!

Talán igaza van Kisnagyembernek. Minek beszélni róla. Legyen a halál tabutéma. Hisz félelmetes. A haláltól félsz? Tényleg? Mondd,mit jelent neked a halál?