Életed, akár a tenger, folyton hullámzásban van, a felszín
szinte sosem tükörszerűen csendes. Áramlatok keresztezik a mélység útjait,
gondolat halak, érzelem medúzák kavarják a leülepedett homokot, néha orrhosszig
sem látsz, máskor sem tovább néhány méternél. Vakon pislogsz, ösztönhullámaid,
gondolat cunamijaid úgy dobálnak, mint lyukas gumicsónakot.
A legnagyobb viharban se feledd, hogy szívedben, ahol a lelked és az Isten lakik, sosincs sem tél, sem tavasz, sem vihar, sem szélcsend. Változatlan örökkévaló időtlenség honol. Itt pihenhetsz meg, innen nézheted át tiszta fejjel, mit is jelent élni, mi a létezésed értelme, oka, célja.
Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg szíved központjában, ha csak egy pillanatra is.
Nincs más hely az univerzumban, ahol igazi békére lelnél.
A legnagyobb viharban se feledd, hogy szívedben, ahol a lelked és az Isten lakik, sosincs sem tél, sem tavasz, sem vihar, sem szélcsend. Változatlan örökkévaló időtlenség honol. Itt pihenhetsz meg, innen nézheted át tiszta fejjel, mit is jelent élni, mi a létezésed értelme, oka, célja.
Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg szíved központjában, ha csak egy pillanatra is.
Nincs más hely az univerzumban, ahol igazi békére lelnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése