Karácsonyi mese 2016

Derűs reggel fogadta, jó szokásához híven, most is fekete karácsony ígérkezett, havat akkor látott, mikor legutóbb benézett a fagyasztó rekeszbe, ahol a Mikulás szarvasát őrizgette. Kockás takaróját kissé jobban maga köré hajtotta, díszes párnáját megigazgatta, füstölőt gyújtott, naptárját laza mozdulattal dobta a kályhába, a hátra lévő kis időben a nélkül is tudta, közeleg a karácsony. 
Vendégei régen megérkeztek, a közelgő ünnep elől menekültek hozzá, egy kis nyugalom, béke és szeretet reményében. Az utcák, hollywoodi filmekben látottakhoz hasonlatosan, kihaltak, üresek voltak, a közeli-távoli áruházakban pedig látszólag elszabadult a zombi apokalipszis. Fűtetlen templomokban, szeretet híján befagytak a szenteltvizes medencék, melegség egyedül a kék ég alatt, valamint néhány ember lelkében maradt, a Lélektűz Őrzőinek szívében.
La Morte, rendíthetetlen optimista mosolyával feldobta az otthon hangulatát, Mikulás végre kipihenhette magát, mióta a gyerekek ajándéka az interneten is megrendelhetővé vált, munkája javát rábízhatta a futárszolgálatokra, kezében egy üveg, behűtött Chateau Le Gris Loupiac-kal, egyre csak örömködött, gondolatban már a szarvas pecsenye illata csiklandozta orrát, másik kezével a nyugdíjkérelmét próbálta érthetően megfogalmazni, bár kérdéses volt, eddigi munkássága elfogadható lesz-e? Jézus, mint keresztjét egykor, cipelte tavalyi, megunt lapos tévéjét a kuka mellé, a futár már bejelentkezett, hozza az ideit, modernebb, nagyobb, és persze, ami igazán lényeges momentum, jóval drágább. Egyedül a Magasztos ücsörgött kopott ülőpárnáján, várta, hogy valaki végre telerakja evőtálkáját, miközben érezte legbelül, ebben a korban jobban jár, ha végre leballag valamelyik boltba, ahol válogathat is kedvére a sok-sok finom, gyönyörű, csodálatos, nyálat folyató kutyáknak sem javasolt élelmiszerűség között.
- Ejj, azok a régi szép idők! Mikor még vidáman lehetett belehalni a mérgezett vaddisznóraguba! – így nosztalgiázott, miközben lassan feltápászkodott, látván, hogy lelkes hívei inkább a Facebook posztjaikkal vannak elfoglalva.
- Kávét? Valaki? Friss, finom, üde és 100% arabica… már ha ez feldob valakit. – lelkendezett, La Morte.
- Maradok a bornál- hümmögött Mikulás – öreg vagyok már a lelkesedéhez.
Jézus éppen a rendszer beállításokkal szöszmötölt, Biblia helyett a használati utasítást böngészte:
- Bár az emberek is ezt olvasgatnák, mennyivel okosabbak lennének! Itt van például a hibaelhárítás menüben: ’Amennyiben a TV süket, élettelen, sótlan, szikár műanyagdarabnak tűnik, nézze meg, van-e áram a konnektorban, egyáltalán, csatlakoztatta-e készülékét? Mert amennyiben nem, akkor várhat a csodára, mint aki csak a Facebook bejegyzésektől várja a megvilágosodást.'
Útjelző, felnézett a monitor elől.
- Gyerekek! Karácsony közeleg, kértek valami ajándékot? Most szóljatok, a csomagküldő szolgálatok hamarosan bedugulnak, félő, hogy csak jövőre ér ide, amit szeretnétek.
Mikulás, Jézus, Buddha és La Morte, döbbent csendben hallgatott, maguk elé meredve, befelé figyelve.
- Ugyan, mire vágynánk még? Holmi újabb kütyükre? – Itt Jézus kissé elpirult- vagy újabb haszontalan csecsebecsékre?