A Múló Idő

Szürke nappalok váltották egymást. Felkelt, kávét öntött, megnézte a naptárt, milyen napot ír. Valahol úgy hallotta, mindennap kedd van. A naptár több lehetőséget tartalmazott ugyan, de hiába lapozta végig, unalmasnak találta a választékot. Egyik nap pont annyira volt eseménytelen, mint a másik, néha egy- egy szélmalomharc csepegtetett némi izgalmat. 
Páncélja ütött-kopott volt, kardja kicsorbult, lova rég az árokparton aszalódott, mégis, valami ismeretlen kényszer vitte ezen a napon is, mint a többin.
- Pihenni kéne...de nem érek rá...
- Mekkora szöveg! El is hiszed? - kacagott La Morte,majd kilötykölve kávéját nagy örömében.
- Mit értesz te ehhez! A világmegváltást űzöm, kicsiben, nagyban, nem érek rá pihenni!
- Megállítsalak öreg cimbora?
- Te sem állíthatsz meg! Legfeljebb egy tarkólövés...
Durr! La Morte kezében egy pillanatra megállt a csésze. Kerek szemekkel nézte, ahogy Útjelző barátja kicsavarodik, majd földre kerülve, vonaglik, akár egy napon felejtett giliszta.
- Ki volt az! Ki bátor ennyire,hogy barátomra lő engedélyem nélkül! - hördült fel La Morte.
Álljon elém izibe! Hadd harapjam ketté, mint egy nokedlit!
Útjelző csendben emlegette, ki és mit tegyen, szebb napjain. Magában örült, végre valaki megállította, még ha rosszul is célzott, tarkó helyen seggcsontjánál találva el.
- Bocsánat! Kissé mellé ment! Messziről seggfejnek tűnt, tarkóra céloztam...közelről látom, tévedtem. Megbocsát? Kérem! Legyen kegyes!
- Édes csokis keksz! Te balfék! La Morte letekeri azt a buta fejed és töklámpást farag belőle!
- A Múló Idő vagyok.
- Úristen! Komolyan? La Morte,hagyd csak, ez egy idióta!
- Tudom. Ismerem. Öreg már, félig vak, folyton összezavar mindent, mániákus, folyton siet.
- Hová sietsz te Múló Idő! Normális vagy?
- Menni kell szüntelen! Nem érünk rá, egyszer élünk, ne légy lusta, mit haldokolsz, szedd össze magad, gyerünk gyerünk, a világ megváltásra vár, nem vár....
Durr! A Múló Idő szájába egy marék csokis keksz csapódott. Szeme kerekedett,La Morte vidáman nézett rá, majd kávét öntött a fejére.
A két cimbora feszült várakozással nézte, van- e hatás, jobbulás,gyógyulás.
- Ööö...valamit akartam mondani - nyögött a Múló Idő. - ööö...ráér.
- Mit mondasz? Mondd mégegyszer!
- Ráér. - szólt imigyen a Múló Idő. - Kérek még! Csokis kekszet! Kérek....