Levendulák ontották
illatukat, rigók fütyültek,vadgalambok turbékoltak. A hársfák élvezték önnön
árnyékuk hűsségét, virágágyásokban tarkálott sokezer narancsszín büdöske, a
forró napokat,hűsek követték, mint most is, békében várakoztak az emberek, még
beszélgetni is elfejtettek egymással.
Hétfőnként,mindig van valami fáradtság,ólmosság,lassú vánszorgás a percek között, valami méltóságos mélabú, amint az elmúlás,lassan és biztosan heveredik elmevánkosára,ahogy a kávé gyorsabban hűl ezeken a napokon, a tejszínhab sem tartja formáját. Igazából,szerintem,Isten, hétfőn pihent meg. Pénteken végzett a teremtéssel,szombaton együtt mulatott angyalaival, alaposan felönöttek a garatra, tonnaszám szippantották a kokaint, vedelték a házipálinkát,olcsó kannás borral öblítették, kézzel szagatták a sültcsirkéket, pajzán meséket,durva vicceket adtak elő,egyszóval,jó buli volt megpihenni a teremtés végén. Vasárnap lett a másnaposság melankóliájának napja, amit tévesen pihenőnapként hitettek el az emberekkel. Az igazi pihenés,hétfőn jött el, az első nap,mikor Isten nyugdíjba vonult, csupán csip-csup ügyek maradtak neki, mint a pokol vagy mennyország megalkotása, pohár bor mellett,áttetsző szivarfüstbe burkolózva, megírta a jó és rossz küzdelmének történetét, majd mivel az időtlenség roppant unalmas tud lenni, feltatlálta a felejtés művészetét.
Hétfőnként,mindig van valami fáradtság,ólmosság,lassú vánszorgás a percek között, valami méltóságos mélabú, amint az elmúlás,lassan és biztosan heveredik elmevánkosára,ahogy a kávé gyorsabban hűl ezeken a napokon, a tejszínhab sem tartja formáját. Igazából,szerintem,Isten, hétfőn pihent meg. Pénteken végzett a teremtéssel,szombaton együtt mulatott angyalaival, alaposan felönöttek a garatra, tonnaszám szippantották a kokaint, vedelték a házipálinkát,olcsó kannás borral öblítették, kézzel szagatták a sültcsirkéket, pajzán meséket,durva vicceket adtak elő,egyszóval,jó buli volt megpihenni a teremtés végén. Vasárnap lett a másnaposság melankóliájának napja, amit tévesen pihenőnapként hitettek el az emberekkel. Az igazi pihenés,hétfőn jött el, az első nap,mikor Isten nyugdíjba vonult, csupán csip-csup ügyek maradtak neki, mint a pokol vagy mennyország megalkotása, pohár bor mellett,áttetsző szivarfüstbe burkolózva, megírta a jó és rossz küzdelmének történetét, majd mivel az időtlenség roppant unalmas tud lenni, feltatlálta a felejtés művészetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése