Útelágazás

Hosszú volt a tél. Hó nélküli, latyakos, sáros, szürke, de meleg szobákban halkan duruzsolt a kályha, melegét ontva boldogokra, boldogtalanokra, kóbor cicákra és aranyhalakra egyaránt. Ázott rigók, okos szemükkel áldották mindennapi gilisztájukat, áldott emberek köszönték meg aznapi életük apró morzsáit. Tavasztündér kérette magát, mint kamaszlányok, az első csók előtt, a fák érezték bizsergető szenvedélyének érintését, az ég kékje kacagva fénylett, szellő gyerekek pajzán vicceket súgtak a járókelők fülébe. Lyukas cipőjén ki-be járt a pocsolyák vize, kopott ruhája hűségesen követte, így bandukolt Útjelző, míg egy nap, mely épp annyira érdektelen volt, mint érdekes, útelágazáshoz ért.
- Nahát! – mondta, elővette szemüvegét, hogy jobban lássa,az orra előtt álló cölöpre vert táblán olvasható,épp csak odavetett üzenetet:
” Mehetsz jobbra,mehetsz balra, amerre látsz,Te marha!”
- Na,ez jól hangzik- kuncogott magában. Szép kerek üzenet, bár kissé tágas, mint nadrágzsebemben a megértés. Valaki jöhetne magyarázatot adni…
- Na, te marha, magyarázat kell? – La Morte haláli mosolyával állt az út mellett. Bögréjében, szokás szerint friss kávé gőzölgött, csipetnyi fahéjjal, kardamommal, leheletnyi narancshéjjal bolondítva.
- Egyik úton hív a világ, a csillogás,a fények, olyan jelentéktelen dolgok, mint karrier, pénz, és mindaz, amit megvehetsz a pénzedért.

A másikon a csendes remeteség, elvonultság, napkelték és napnyugták csodája, a végtelen szabadság illúziója, a termékeny magány ígérete, őszi lombok alatt végső elnyugvás deres álma.
A harmadikon a kispolgári lét, a család, a hovatartozás érzésének andalító mézesmadzagja, jó férj lehetel, akár apa is, nagyapa, majd kihűlt test egy elfeledett kórház, bűzős kórtermében.
- Három lehetőség? Ennyi csak az Élet? La Morte! Ugye ez csak rossz poén? Ez így nem lehet igaz! Könyörgöm, mondd, hogy van más is, az Isten morbid humora földre taszít, nevetnék, de ezen már nem lehet! Látom mosolyod, üres szemeidben a fényt és érzem kávéd illatát! Na mi van! Meg se kínálsz?
La Morte, elővett egy bögrét, kockás leple alól. Friss kávé gőzölgött benne.
- Melyik utat választod hát?
- A kávé útját. Na add már ide!
Az útelágazás semmibe veszett ebben a pillanatban.