A halálról

Lilith: Felvetődött bennem a kérdés, hogy szerinted lehet-e a lélek-szellemet még ebben a testben úgy kondicionálni, tudatosítani, hogy amikor már rajta kívül lesz, azonmód felismerje, hogy már egy másik dimenzióba került, s hogy egyből tudja, hogy merre kell majd vennie az irányt… Hogy ismerős helyzetként tudja elfogadni azt, hogy már nincs teste, hogy ne legyen fájó az és hogy minél kevesebb időt töltsön itt a földi létsíkon, vagyis hogy ne kezdjen el össze-vissza bolyongani és kérdéseket föltenni, hogy: „ de miért? stb.… stb..” Érted?

Útjelző: Mikor kamasz voltam, mielőtt fiatal lettem volna, könyvtárból vettem ki és olvastam egy könyvet ( Élet az élet után · Raymond Avery Moody ). Ott pontosan ilyen történeteket olvastam. Úgy tűnik, világ szerte egyeznek az élmények a klinikai halál esetében. Utolsó apósom is hasonlót élt meg, tíz percnyi halál után. A Tibeti halottas könyv részletes leírást ad a halál folyamatáról. Aztán az ember vagy hiszi vagy sem, ugyanígy ezeket a történeteket is vagy igen, vagy sem.
Lehet-e kondicionálni? Igen. Azt mondják, vannak lelkigyakorlatok, melyek erre hivatottak.
Jómagam azt mondom, nem az a fontos, a halál történésekor mit látunk, mit cselekszünk. Az egyszeri ember, a hétköznapi ember egyszerűen álomként éli meg, nem ura a történéseknek, mint ahogy életében sem ura semminek. A lelkigyakorlatokat végző ember, vallása, hite szerinti álmot lát, és szintén képtelen uralni a történéseket. A bardo 49 napja minden lélekre vonatkozik. Ritkán előfordul, hogy egy lélek nagyon makacs, fafejű és itt ragad. Általában valami erős trauma, lelki sérülés pörgeti be annyira, hogy ragaszkodása meghallgatásra talál és sajnos ki tudja meddig bolyong az élet ezen dimenziójában. Ez egy igen ritka történés az emberiség összes lélekszámához mérten. Jómagam 130 éve itt ragadt lélekkel találkoztam, mint legidősebbel. Pont tegnap lettem Útjelzője több itt ragadtnak. Ők isteni kegyelem folytán mehettek tovább útjukra, jómagam elhívást kaptam e nemes feladatra. Az úgynevezett felébredt vagy megvilágosodott lelkek befejezik földi, emberi formában megélt pályafutásukat. Hitük és gyakorlatuk szerint vagy feloldódnak az isteni fényben és elveszítik identitásukat, vagy magasabb dimenzióban folytatják a létezést, akár félistenként, magasabb rendű szellemi lényként. Ebből eredhet a mennyország története. A pokol pedig abból, hogy a magas szellemi szintet elért lélek a hatalomtól megrészegülve istent kezd játszani, ők az ember alatti szintekre süllyednek vissza, tanulásképpen. Emberi mércével akár örökre, hiszen az emberi lét néhány évtizedéhez képest az évezredek valóban örökkévalónak tűnnek. A pokol és mennyország mai képe bizonyos vallások manipulatív elmeterméke csupán.
A halál beálltakor az ismert világ beszűkül. Egyetlen fő gondolatesszencia marad a tudatban, addigi életutunk fő motívuma, oka és okozata. Ez lesz a következő testet öltéshez a mag, melyben minden benne foglaltatik. Az új lény fizikai és szellemi tulajdonságai, képességei és eddig tapasztalatai.
A hétköznapi embernek nem dolga a halállal vagy a halál állapotának vízióival foglalkozni. Foglalkoznia illik viszont, hogy életében fejlődjön, materialista ösztönlényből szellemileg fejlett lénnyé váljon.