Mi végre szült meg anyám,
Megtudni nem fogom…
Én balgaszemű bús ökör
Gyomrom görcs, kezem: ököl,
Világnak minden baja öl.
Én balga, hallgatag eszement,
Lelkemben bús harcot dúl
A profán és a szent,
Víg napjaim végén könnyeim,
Tisztára mossák a végtelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése