Behordtam fámat
Verebek kacagtak és
Fenyők hallgattak
SZOMORÚSÁG
10 éve
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Saját versek, kamaszként írt versek ( 20 évvel ezelőtt,ami azóta évről évre több ), kedvenc versekből egy kisebb válogatás, egyperces novellák-tanmesék, haikuk és egyéb japán versformák, valamint Útjelző mondatai, illetve a Bimba ( Tükör ) - upanisad, amely a tanítás mély, titkosnak mondott részét tartalmazza, megértése érett lelkületet kíván.
Saját bloglista
Rendszeres olvasók
Címkék
- 20 évvel ezelőtt (12)
- A Fény harcosának útja (124)
- Bimba-upanisad (1)
- Gyermekvers (1)
- Haiku gyöngyök (747)
- Kedvenc verseim (24)
- Kedvesemnek (41)
- Útjelző mondatok (273)
- Útjelző történetek (143)
Blogarchívum
-
►
2018
(93)
- ► szeptember (2)
-
►
2017
(360)
- ► szeptember (33)
-
►
2015
(306)
- ► szeptember (10)
-
▼
2014
(248)
- ► szeptember (28)
-
▼
január
(23)
- Hó hull bambuszra
- Az élet rohan
- Orvoshoz menni
- Hullámok nélkül
- Szédülök
- Életem sötét
- Egyetlen bűnöm
- Névtelenségre
- Virágzó meggyfák
- Lábaim kopott
- Könyvet írnék
- Téli délután tavaszt
- Álmomban álmot
- Hideg napokon
- Mai jótettem
- Boldog madarak
- Bocsánatot nyer
- Hó helyett szitál
- Fenyők hallgatnak
- Behordtam fámat
- Vadludak
- Ahogy a Nap süt
- Ez a január
Magamról
- Musa no Hikari
- Siklós, Baranya, Hungary
- "Aki, s ami vagyok, láthatatlan, lényem, valóm érinthetetlen, a messzeségem korláttalan, élek a tisztaszívűekben." Verseim egyszerűen megszületnek.Érzem, születésük pillanatát, látom növekvésüket s mikor itt az idő, egyszerűen csak írok, írok. Nem vagyok költő, legmélyebb érzéseim születnek világra írásaimban. Verseim 2009 telétől keletkeznek, s ha csak egy embert is megérintenek, boldog vagyok. Múzsám a feleségem, nélküle sosem lettem volna,az aki vagyok, nélküle sosem láttak volna napvilágot verseim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése