Hová tűnt minden

Tavaszok jöttét

Nem láthatod már

Ősszel a fákról

Levelek

Zizzenését sem hallod

S nem fekszel mereven

Árnyas fák alatt sem.

Vajon hová tűnt minden

Nappalunk?

Fejfák erdejében,
Csendben,

Öreg temetők ösvényein,

Neszező léptek zajában,

Vagy csak kósza felhők szélén,
Egünk alatt…

Minden elmúlt, elszaladt.

Markomban süket a csend,

S a bánat vicsorít rám,

Minden sarkon, ablakon.

Vajon hová tűnt minden
Kacajunk,
Minden sóhajunk?