A hajnal az én időm,
A bánat édes-bús ideje,
Enyhülést hoz a hajnal
Selymes-lágy hidege.
Szavaidból szőtt hálót a bánat,
Talán Te szeretted apádat?
Kárhozatok szomorú atyja.
Sorsod szenvedés, utadon eltemet,
Sírásód, bár szeretnéd, nem leszek,
Csak maroknyi port hintek
Lábaid nyomára, a sárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése