Ködben derengő
Táj, fecskékről álmodik
Egy árva nyárfa
SZOMORÚSÁG
11 éve
2011. november 2., szerda
2011. október 26., szerda
Porhintés
A hajnal az én időm,
A bánat édes-bús ideje,
Enyhülést hoz a hajnal
Selymes-lágy hidege.
Szavaidból szőtt hálót a bánat,
Talán Te szeretted apádat?
Kárhozatok szomorú atyja.
Sorsod szenvedés, utadon eltemet,
Sírásód, bár szeretnéd, nem leszek,
Csak maroknyi port hintek
Lábaid nyomára, a sárba.
2011. október 24., hétfő
2011. október 23., vasárnap
Mikor utoljára láttalak
Mikor utoljára láttalak
Cinikusan halálom kívántad,
Megbántad?
Keserű könnyeimre a táj
Őszi köd leple szitál,
Fátylat.
Vajon látlak-e még
Mielőtt eljön érted a vég,
A bánat.
Rád hajtom szemfedélként
Az ősz tájat, emlékedet,
Elfelejtem.
2011. október 21., péntek
2011. október 14., péntek
Melletted ért a hajnal
Melletted ért a hajnal,
Nap cirógatta hamvas
Orcád bűvölete ragyogta
Be álmos, ősz lelkem.
Melletted vagyok élő,
Csöpp kezed érintése
Eltörli arcom bús ráncait
Egyek vagyunk, csendesen.
2011. június 8., szerda
Úttalan utamon
Úttalan utamon, holt vagyok,
Úttalan utamon, Hold ragyog.
Száll vállamra múlt éltek pora,
Sújt vállamra Isten ostora.
Mert élő csak az lehet, ki holt,
Mert élő csak az lehet, ki volt.
Szikár lelkem az égre szálla,
Dallam lelkem világ virága.
2011. május 27., péntek
2011. május 23., hétfő
2011. május 22., vasárnap
2011. május 20., péntek
2011. május 19., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)