Novemberi,kéklő ég alatt
Szunnyad a tenger gondolat,
Cikázva jönnek szállnak,
Akár lebegő békanyálak,
A kósza őszi nap sugári
Szárnyán, gondjaim,
Álmaim, suhanó fellegek
Paplanos ágyain,
Elsimulnak a ráncok,
Ősz fejemen.
SZOMORÚSÁG
10 éve
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kedves Viktor !
VálaszTörlésGyönyörűek a versei ! Kata oldalán már volt szerencsém olvasgatni. Gratulálok.
Üdvözli Önt : carpe diem