2010. május 31., hétfő

Együtt

Múló napok, hóban szunnyadó reggelek,

A hajnalok csillagfénye Téged idéz.

Hangod átszűrődik az éjjel álmain,

Érintésed,csókod ajkamon, s a kéz,

Csöpp kezed elsimítja a felhőket

Töprengő jelenem sóvár perceiről.


Rád vágyom, a pillanatok egyé válnak,

Nincs már én, mi megmarad a mában.

Tükörbe nézve Téged látlak,

Szíved fénye visszhangzik a retinámon,

S álmunk-vágyunk egy felé tart már örökké,

Együtt megyünk, sárgaköves úton, a csodák földjére.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése