Napsütötte tájakon, árnyas fenyők alatt,
Emlékeim álmodó mezején,zen teaház,
Századokkal ezelőtti illatok dalolnak
Róla,mozdulatai máig élő varázs.
Mélybarna szemei,lótusz lépteinek hangja,
Ragyogása, gyöngy ujjai életre keltik
A szamiszen húrjait, Yoriko szama
Istenek szépségével a jelenben virágzik.
Rólad álmodom, Kedvesem,
Éberen, szunnyadó időn,
Reggeli órán, égi paplanon,
Hozzád szól összes sóhajom.
Rólad álmodom, Kedvesem,
Velem vagy, ezernyi alakban,
Fogod kezem, míg verset ír,
Ereimben forrón lüktet a vér.
Rólad álmodom, Kedvesem,
Napfény játszik arcomon,
Karjaid ölelése virágszirom,
Együtt álmodunk égi pázsiton.
Túl a világ peremén,
Hol kelet a nyugattal
Összeér, szerény hajlékom áll.
Kertemben az örök remény
Virágainak illata lengedez,
Életem telén túljutottam már.
Hozzám jöttél, vártalak, hazám
Ott lelem, hol Véled élhetek,
Katám, boldogságunk árad.
Jönnek majd a gyermekek,
Vidám zsivaj, pezsgő kacagás,
Fellegek nem érintik otthonunk.
Életálmunk ennyi csak,
Kéz a kézben, együtt úton
Pillanat, s csodává leszünk.
Vannak napok, mikor az ég
Beborul, rám szakad az éj,
Csak a szív dalol némán,
S örvend minden, mi él.
Ablakom alatt zeng az élet,
S
Hajnalban rám nézett egy lélekmadár,
Szívem repes, illattal zeng a nyár.
Várom a napot, hogy lássalak,
Minden nap,minden
Halljam gyönyörű hangod,
Mély tüzű tekinteted, érintésed várom.
Vágyom az életet,Veled,
El nem múlón,napra nap,
Ölelő karjaid melegét,
Boldog együtt létünk örömét vágyom.
Szeretlek, lényem teljességével,
Múlhatatlanul, mélyen-végtelen,
Szíved vágya, vágyaim egyek,
Szavakkal leírhatatlanul, igazán szeretlek.
Otthonommá lett e táj
Ide tartozom,
Itt élek s itt lépek
Majdan szivárványhídra.
Honvágyam gyötör,
Szürke ég alatt,
Vár vissza otthonom,
Kedvesem, baranyai tájon
Lelkem végre hazatért,
Vár boldog gyermekhad.
