Kedvenc hasonlatommal élve, a szellemi út nem lóverseny. Haladunk a magunk adta ütemben, a legtisztább szavak kevesen vannak, ezek a szavak, legyenek bár a legegyszerűbbek, nem formájukban fontosak, hanem ahogy érezzük őket.
Az ego, csupán egy eszköz, mely önálló létezést gondol magának és folyton a hülyeségen jár az esze. Amikor rálátsz az elmére, mint működésre, mint gondolatokból alakult szellemi eszközre, akkor az elme először megpróbál mindenféle aljasságot sugallni. Végül két eset áll fenn: vagy a legjobb barátoddá válik, vagy a legnagyobb ellenségeddé. Alapesetben, a hétköznapi tudatosságú ember, az elme irányítása alatt éli le életét.
A szív útja, kevesek útja. Nincs benne zsákbamacska, mégis, aki erre az útra lép, bizony, felülemelkedik a mindennapok vágyak uralta rabszolgasorsán. Nehéz és szép út egyszerre.
A szív útja csupa öröm, extázis. Ugyan ki akarja ezt az utat?Borzalmasan hangzik, nem?
A küzdelmekkel az a baj,hogy az elme baromi erős energia és könnyen győzelmet sugall.A megértés adja a felülemelkedés alapját, majd a szív extázisa elsöpri, küzdelem nélkül az anyagi szintű vágyakozást.
A szívben megtalálhatod a szeretet forrását. Önmagad pedig tedd félre addig, míg a Forrást megleled.
Tudni ésszel tudunk. Az önmagában csak fél-tudás. Amikor a szív tudása is hozzá párosul, akkor megmutatja magát a teljesség.