tegyük félre a vallási nézeteket

Azt mondom, tegyük félre a vallási nézeteket és formákat, azok az egyéni szabadsághoz tartoznak. A szívünkkel leszünk emberek, normális emberek. Nem a ruhánkkal, a menő autónkkal vagy a sok pénzzel.

Ami most történik

Ami most történik világszinten, az ostoba gyűlölködés.
Az egyes ember tud fejlődni. A szellemileg fejlődő ember kisugárzása emeli fel a környezetét. Ez hozhat csak pozitív változást.

A halálról

Lilith: Felvetődött bennem a kérdés, hogy szerinted lehet-e a lélek-szellemet még ebben a testben úgy kondicionálni, tudatosítani, hogy amikor már rajta kívül lesz, azonmód felismerje, hogy már egy másik dimenzióba került, s hogy egyből tudja, hogy merre kell majd vennie az irányt… Hogy ismerős helyzetként tudja elfogadni azt, hogy már nincs teste, hogy ne legyen fájó az és hogy minél kevesebb időt töltsön itt a földi létsíkon, vagyis hogy ne kezdjen el össze-vissza bolyongani és kérdéseket föltenni, hogy: „ de miért? stb.… stb..” Érted?

Útjelző: Mikor kamasz voltam, mielőtt fiatal lettem volna, könyvtárból vettem ki és olvastam egy könyvet ( Élet az élet után · Raymond Avery Moody ). Ott pontosan ilyen történeteket olvastam. Úgy tűnik, világ szerte egyeznek az élmények a klinikai halál esetében. Utolsó apósom is hasonlót élt meg, tíz percnyi halál után. A Tibeti halottas könyv részletes leírást ad a halál folyamatáról. Aztán az ember vagy hiszi vagy sem, ugyanígy ezeket a történeteket is vagy igen, vagy sem.
Lehet-e kondicionálni? Igen. Azt mondják, vannak lelkigyakorlatok, melyek erre hivatottak.
Jómagam azt mondom, nem az a fontos, a halál történésekor mit látunk, mit cselekszünk. Az egyszeri ember, a hétköznapi ember egyszerűen álomként éli meg, nem ura a történéseknek, mint ahogy életében sem ura semminek. A lelkigyakorlatokat végző ember, vallása, hite szerinti álmot lát, és szintén képtelen uralni a történéseket. A bardo 49 napja minden lélekre vonatkozik. Ritkán előfordul, hogy egy lélek nagyon makacs, fafejű és itt ragad. Általában valami erős trauma, lelki sérülés pörgeti be annyira, hogy ragaszkodása meghallgatásra talál és sajnos ki tudja meddig bolyong az élet ezen dimenziójában. Ez egy igen ritka történés az emberiség összes lélekszámához mérten. Jómagam 130 éve itt ragadt lélekkel találkoztam, mint legidősebbel. Pont tegnap lettem Útjelzője több itt ragadtnak. Ők isteni kegyelem folytán mehettek tovább útjukra, jómagam elhívást kaptam e nemes feladatra. Az úgynevezett felébredt vagy megvilágosodott lelkek befejezik földi, emberi formában megélt pályafutásukat. Hitük és gyakorlatuk szerint vagy feloldódnak az isteni fényben és elveszítik identitásukat, vagy magasabb dimenzióban folytatják a létezést, akár félistenként, magasabb rendű szellemi lényként. Ebből eredhet a mennyország története. A pokol pedig abból, hogy a magas szellemi szintet elért lélek a hatalomtól megrészegülve istent kezd játszani, ők az ember alatti szintekre süllyednek vissza, tanulásképpen. Emberi mércével akár örökre, hiszen az emberi lét néhány évtizedéhez képest az évezredek valóban örökkévalónak tűnnek. A pokol és mennyország mai képe bizonyos vallások manipulatív elmeterméke csupán.
A halál beálltakor az ismert világ beszűkül. Egyetlen fő gondolatesszencia marad a tudatban, addigi életutunk fő motívuma, oka és okozata. Ez lesz a következő testet öltéshez a mag, melyben minden benne foglaltatik. Az új lény fizikai és szellemi tulajdonságai, képességei és eddig tapasztalatai.
A hétköznapi embernek nem dolga a halállal vagy a halál állapotának vízióival foglalkozni. Foglalkoznia illik viszont, hogy életében fejlődjön, materialista ösztönlényből szellemileg fejlett lénnyé váljon.

Szeretek boltokba bemenni

Szeretek boltokba bemenni, majd alaposan megnézek mindent: hmmm, ez sem kell, hmmm, az sem kell, hmmm, érdekes, semmi sem kell...majd vidáman távozok. Hatalmas öröm tudni, mennyi mindenre semmi szükségem.

Az önismeret

Az önismeret elsősorban és leginkább belső munka, hihetetlen elszántság és mindent felülíró bátorság kell hozzá.

Ki vagy te!

" - Mit képzelsz!
Ki vagy te!
- A Tanító. Amit fontos tudni, nem a Facebook idézetekben találod. "

Jó-Rossz

Lilith: Az Ember: Jó-Rossz. Ezek a formák már olyan véglegesek?
Útjelző: Csak amennyire az anyagi forma véglegesnek mondható. Dönthetünk persze másképp. Egyikünk sem jó. Sem rossz. Cselekedeteink vagy felemelnek vagy rombolnak.
Lilith: Egyetértek ezzel. A rombolás persze egy alacsonyabb minőség, de a kérdés az, hogy aki benne van, az érzi-e? S ha érzi akkor, lehet hogy jól érzi abban magát és direkt nem akar felemelkedni? Amúgy azt gondolom, hogy erre a tapasztalatra van szüksége, ugye? Vagy nem?
Útjelző: Vannak tudatosan rombolók. Az Út maga rombolás.
Az egyszerű eszetlen pusztítás azonban szimpla ostobaság. A pszichopaták pedig élvezik is.
Lilith: Ha óriási nagy Egészében nézzük a dolgot, akkor abba minden és mindenki belefér. Még a pszichopaták is. Talán ők az Isten "bohócai" akik a legjobban szeretik a szerepüket, vagyis hogy a leges legjobban szeretnek játszani.
Útjelző: Nem. Ők az anyag urának torz tükörképei.
Lilith: Na de vá vá várj, mert az anyag urának is kell legyen Ura! Hm? És hová lyukadunk a végén? Naaa?
Útjelző: A legfelsőbb Úrhoz. A legfelső vagy Egyetlen Istenhez.